"Nagyon sokat számít, hogy a munkám értéket teremt." / Kollégáink mondták - Bodor András

Bodor András több mint 23 éve, 1999-ben csatlakozott a CE Glass, vagyis akkor még a Szilánk csapatához. András két évtizedes pályafutása során szinte minden termelési területen kipróbálta magát, az elmúlt tíz évben pedig a műszaki előkészítő csapatot erősítette. Vele beszélgettünk karrierútjáról, tapasztalatairól és arról, milyen tényezők tartják őt a cégünknél több mint 20 éve.

Hogyan kezdődött a karriered a cégnél?

1999-ben még külsős bedolgozóként kerültem a céghez, 2000-ben vettek át teljes egészében. Nekem ez volt az első munkahelyem, és azóta is – egy rövidebb, fél éves szünettől eltekintve – töretlenül itt dolgozok.

A rakodáson kívül szinte minden területen megfordultam már a termelésben: dolgoztam már a csiszoldában, a laminálóban, az edzőben, de a fő profilom mégiscsak a dekoráció volt, a homokfúvás, domborítás, olvasztás. Amikor idekerültem, nagy divat volt például a Tiffany-üveg, rengeteg ilyen mozaiküveget készítettünk, valamint templomüvegeket is restauráltunk.

Te még akkor a szegedi telephelyen kezdtél dolgozni…

Nemcsak, hogy Szegeden, hanem még az eredeti, Teréz utcai üveges műhelyben! Nem sokkal később költöztünk át a régi konzervgyári telephelyre, aztán ugye 2012-ben ide, a zöldmezős gyárba. Az egy hatalmas léptékű változás volt, amit még a termelésben dolgozva éltem meg. Úgy is mondhatnám, hogy az előző helyekhez képest ez űrtechnológia.

Most a műszaki előkészítő csoportban dolgozol. Hogyan kerültél erre a területre, és mivel foglalkozol most?

13 évig dolgoztam a termelésben, 2012-2013 környékén kaptam egy felkérést a vezetőségtől, hogy csatlakozzak a műszaki csapathoz.

Most termeléstervezéssel foglalkozom, a hőszigetelő üvegek gyártásba adását kezelem. A kereskedelmi csapattól beérkező rendeléseket feldolgozom, megtervezem a gyártását, majd küldöm a termelés felé.

Nagyban segítette az új munkaköröm ellátását, hogy 13 évig én is a termelésben dolgoztam, és szinte minden területet kipróbáltam már, tehát tudtam, mit hogyan kell csinálni. Szerintem közrejátszhatott ez is, hogy annak idején megkaphattam erre a pozícióra a felkérést.

Milyen a műszaki csapatban dolgozni, hogy telnek nálatok a napok?

Ehhez kapcsolódóan talán érdemes megjegyezni, hogy a mi csapatunkban az egyik legalacsonyabb a fluktuáció, tehát egy nagyon összeszokott, stabil csapatról van szó. Az elmúlt 6 évben ugyanazokkal a kollégákkal dolgoztunk együtt.

Ez nem véletlen, mert jó hangulatú a csapat, mindenki egy egyéniség. Nagyon szeretek a csapatom többi tagjával dolgozni. Mindenki igyekszik a másikat kicsit felvidítani, ha valaki rosszkedvű, hiszen mindenkinek lehetnek nehéz napjai.

Melyik volt a legemlékezetesebb projekted?

Az összes templomüveg restaurálást ide tudnám sorolni. Ezeket a munkákat nagyon szerettem, rengeteg templom teljes üvegezését újítottuk fel, és ezek mind gyönyörű munkák voltak.

Talán az a közös a termelésbeli létben és a mostani munkámban, hogy mindkét helyen értéket tudok teremteni, és ez nekem nagyon fontos.

Mik voltak azok a dolgok, amik itt tudtak tartani immáron több mint két évtizedig?

Ezt a céget mindig is legendák övezték. Amikor én kezdtem, még elég nehéz volt ide bejutni. A fizetés már akkor is kiemelkedett a mezőnyből, és egy stabil anyagi háttérrel rendelkező cég volt, és szerintem az is a mai napig.

Az anyagi biztonság, amit itt kaptam, valamint a családias hozzáállás az emberekhez az, ami ilyen hosszú ideig itt tud tartani egy embert. Mindig volt lehetőség szakmai fejlődésre – persze ha akartuk. Sosem erőltettek ránk semmit, inkább terelgették azokat, akiknek van ambíciója és fejlődés iránti igénye. Az eszközpark, a gépek is, illetve a munkakörnyezet akár a termelésben, akár az irodában, kimagasló színvonalúak. Ezek is mind-mind embermarasztaló tényezők szerintem.

Hogyan látod magad itt a következő években? Csinálnál-e valami mást?

Az én nagy szerencsém, hogy ezt a rengeteg időt nem egyetlen munkakörben töltöttem, hanem mindig tudtam valami újat próbálni. Nem volt lehetőségem arra, hogy belefásuljak egy-egy feladatba.

A mostani munkakörömet nagyon élvezem és szeretem. Néha nagyon monoton, és rengeteg felelősség van a vállunkon, de ahogy korábban is mondtam, sokat számít, hogy értéket teremt a munkám, illetve az, hogy embereknek biztosíthatok napi szinten munkát.